A vallásos Róma

Újabb "korai kelést" követően kaptunk egy ajánlatot Orlandótól, melynek szerves részét alkotta egy tó, a pápai rezidencia és a tény, hogy rómakávé helyett kocsikázunk egy sort. Bár ez nem minden esetben a mellette érv kategóriába tartozik, de mi belementünk. Végül is minél többet szeretnénk látni Rómából. Persze utólag kiderült, hogy mindez nem is Rómában van, de ettől függetlenül nem bántuk meg, mert az a tó tényleg csodaszép volt (és meg kell jegyeznünk, hogy elég instabil is - az ember alatt pillanatok alatt besüppedt a föld, olyan váratlanul, hogy az illető majdnem hasra esett, neeeeeeeem, nem tapasztalat). Egyébként a pápai rezidencián a pápa kénytelen eltölteni a nyári hónapokat (nem mintha nem lenne már így is elég fényűző a székhelye, de mindegy).

A Cinecittánál felszálltunk a metróra (nem mellesleg az olaszokat simán átengedte a kis bódéjában ücsörgő faszi, nekünk pedig be kellett mutatnunk a bérletünket, amikor a mozgássérült kapun mertünk belépni a metropolitana területére... diszkrimináció), majd elindultunk a Piazza di S. Pietróhoz. Ezt rögtön meg is találtuk (nem úgy, mint az első alkalommal a Fontana di Trevit), végigfényképeztük minden részét, majd átsétáltunk a Castel S. Angelóhoz, ott is fozózgattunk egy sort. Ekkorra már minden üzlet kezdte lehúzni a rolót, szóval mi is elérkezettnek láttuk az időt a hazatérésre (egyébként is éhesek voltunk már).

Itthon pizzátunk (természetesen, és persze - még mielőtt bárkiben is felmerülne - nem nyersen ettük, mert igenis be tudjuk kapcsolni azt a hülye sütőt), ezután Orlandóval egyeztetve eldöntöttük, hogy másnap megnézzük a Villa d'Estét, ahová szintén ő visz el kocsival, mire közölte, hogy akkor kénytelenek leszünk korán kelni. Hogy ezzel ne legyen problémánk, filmet végül nem néztünk, azonban még így is sikerült elbeszélgetnünk az így megtakarított időnket.