"Rómakávé" (vagyis a római BKV)

Az első dolog, amit meg kell jegyeznünk, hogy a római metró olyan, mint egy szuperszonikus földalatti vonat. Mármint az a fehér, csöndes fajta. A másik dolog a metropolitánával kapcsolatban, hogy lassabb, mint a mienké, az a lehurcolt, kék, zörgő micsoda, ami mégis vagy ezerrel repeszt.

Az itteni kedvencünk a beléptetőrendszer. Kicsi, üvegajtóval ellátott kapuk, amiknek a fém részébe kell tuszkolni a bérletedet, az berántja, majd ha érvényes a dolog, felül kiköpi, az üvegajtók pedig kitárulnak előtted. És nem kell az irritáló ellenőrökkel harcolni a továbbjutásért sem.

Más részről a Rómakávé nem sűrűn keresztezi a járatait, így ha át akarsz szállni egy olyan buszra, ami mondjuk a Colosseumtól elvisz a Bocca della Veritáig, akkor vagy csak kerülővel, vagy ha erre nem vagy hajlandó, sehogyan sem jutsz el.

Mindezen nehézségek ellenére még az éjszakai buszokkal is sikerült hazakeveredni, nem eltévedni, jó helyen leszállni, és túlélni az éjszakázást. Ami vagy azt jelenti, hogy néha csak nekünk tűnik olyan borzasztóan bonyolultnak egy-egy helyre az eljutás, és valójában csak a fáradtság mondatja velünk, vagy ilyen istenkirálynők vagyunk. Ami könnyen előfordulhat. :P

Az itteni végállomások nagy fesztiválja, amikor a sok pihenni vágyó, kékinges sofőr összegyűl egy zöld fémkuka körül, és együttesen rágyújtanak egy-egy szál cigire. Addig a lelkes túrázgató ül a járó motorral magára hagyott buszon, és vár (pláne, aki a jó buszon ül, és nem felejtenek el szólni neki, hogy a túloldalival hamarabb hazajutna). És vár, vár, vár... De ezen nincs mit csodálkozni. Olaszok (ez a Joker-kártya :P).

A Rómakávé buszoknak fenntartott megállókba a túristabuszok is előszeretettel leparkolnak, aminek következtében az egyszerű, hétköznapi buszok (lásd később: 170-es) úgy döntenek, mivel nincs hol megállniuk, nemes egyszerűséggel tovább haladnak. Az ember meg legszívesebben kitépné az összes szál haját, mivel a fent említett járatra már vagy negyed órája vár a lépcsőkön ücsörögve, a tűző napsütéstől hunyorogva. Nem említve azon mellékes tényt, hogy a római buszokhoz nem jár menetrend, így a közlekedés afféle "jön, amikor éppen kedve van" módon funkcionál. Ami azt jelenti, hogy - kedves Murphy barátunk törvényét véve alapul - általában az orrunk előtt megy el, majd ismét hosszú percekig ácsorgunk a kihalt buszmegállókban.

Csak hogy tudjátok, nem is olyan rossz a BKV. :P

Illusztráció, csak nektek:

A rómakávés metróóóóóó (az alsó kép az ellenőröket helyettesítő beléptető rendszer ;D).

Az agyonemlegetett Termini

Utazgatás a rómakávén :D

Kedvenc sofőreink és az a bizonyos kuka :DDD