Porta di Roma /csapó kettő/

Ma sem állt mellénk Fortuna, valamiért zsigerből taszíthatjuk őt. Először is a 105-ös buszt (mi mást) kábé egy perccel késtük le, a következőre pedig negyed órát vártunk, és alig tudtuk magunkat felszuszakolni rá. A Termininél a 38-as rögtön indult, de még ezzel sem sikerült időben odaérnünk a film (Pandorum) kezdésére. Bár - mint utólag kiderült - talán mégis beülhettünk volna még tizenhét perccel később is. Valószínűleg valamelyik reklámblokk kellős közepébe csöppentünk volna.
Jobb híján megint vásároltunk az Auchanben (jól van na, ki tudna ellenállni neki, amikor KÉT emeltes, szexi mozgólépcsővel a közepén?), ezután a Colossuem körül grasszáltunk, hogy megkeressük a Legend time nevű szórakozóhelyet, amit egy olasz ismerősünk ajánlott nekünk. Meg is találtuk, a kiírás szerint hétfőnként tart zárva, de azt elfelejtették közölni velünk, hogy egész augusztusban üzemen kívül marad a hely, úgyhogy még megkerestük az éjszakai busz megállóját a Piazza Venezián, majd a gyorsabb hazajutás reményében felszálltunk egy buszra, amiről valamiért (ki tudja, miért), azt gondoltuk, hogy elmegy a Terminire, de ehelyett pont az ellenkező irányba indult, ami persze fel sem tűnt nekünk. Csak amikor már a térképről is eltűntünk. Szerencsére a végállomásán át tudtunk szállni egy olyan buszra, ami tényleg elvitt minket a fő stazionéra. Cirka másfél órás kerülőt tettünk (ha nem többet). A 105-ös pont az orrunk előtt csapta be az ajtót, a következőn pedig legalább fél órát üldögéltünk, mire előkerült a sofőr. Egy idegesítő nő pedig hisztérikusan pattogott föl-le, amiért nem indul a busz.
Hazaértünk, majd lelkes készülődésbe kezdtünk, miközben zenét hallgattunk, és amikor végre elindultunk volna, Orlando megállított bennünket, hogy megérdeklődje, hová is tartunk. Amikor meghallotta, hogy az éjszaka közepén egyedül akarunk mászkálni - nem mintha Pesten nem tennénk - felajánlotta a segítségét, de mi visszautasítottuk az ajánlatát, mondván, hogy possiamo andare da sole. Persze nem akart belenyugodni a ténybe, de nem sokat tehetett ellene. Elindultunk busszal, metróval, és amikor már a Colosseumnál jártunk, egészen pontosan a via Capo d'Africán, csak akkor jöttünk rá, hogy zárva van. Már a hely, ahová olyan egyszerűen eljutottunk. Gyanúsan jött minden, talán meg kéne tanulnunk olvasni a jelekből.
Elnéztünk egy másik localéhoz, megtaláltuk a jó megállót, a jó utcát, de a helyet nem. Éjfél után, és harminc percnyi kutyagolást követően jött egy busz, amivel sikerült hazajutni.
Orlando még ébren volt, és tévézett. Valami francia filmet nézett. Aha...
Innen a szokásos program következett.