(Tor)túra

Colosseo

Ezúttal tényleg korán keltünk, bár nem saját akaratból. 'Hajnalban' ugyanis csörgött a telefon, majd mikor végre ezen túltettük magunkat és sikerült volna visszaaludnunk Orlando is felhívott. Bár elég erős késztetést éreztünk a telefon földhöz dobásához, mégis felvettük - szerencsére - ugyanis kiderült, hogy esett az eső, ami nem tett volna túl jót az erkélyen száradó ruháinknak. Miután sikeresen beszedtük őket, egyikőnk visszaaludt míg a másikunk igyekezett lebonyolítani a reggelit az Orlando mentes lakásban. Hát nem sikerült, mivel házigazdnánk betoppant és hosszas előadást tartott a tv távirányító használatáról...

Végül sikerült az előre megbeszélt időre elkészülnünk, először a Primaverába mentünk, mert megtudtuk, hogy a Ferragosto miatt vasárnap semmi sem lesz nyitva, így nem tudnánk Porta di Romában vásárolni.

Ezek után belevágtunk a városnézésbe. A Colosseumnál kezdtünk, mert bár sokszor jártunk már arra, képeket még nem készítettünk.

Itt sikerült találnunk egy buszt ami elvitt minket a Piazza San Giovanni in Laterano-ra. Megnéztük a templomot, utána megkerestük a Scala Sacra-t (ami egy igen bonyolult feladatnak bizonyult, mivel mindketten egy hosszú lépcsősorra számítottunk, ezzel szemben ez pár fokból állt).

Ekkor következett a nap fénypontja, vagyis a Bocca della Veritá. Nagy nehezen meg is találtuk, de rendesen megnézni nem volt lehetőségünk, mert Milánóig tekergőző sor állt. Azért nem mentünk oda hiába, megnéztük a templom belsejét és sikerült szuvenírt is vennünk.

Dolgunk végeztével beálltunk a 170-es megállójába (ahol csodák csodájára volt valamilyen menetrendet kijelző szerkezet) és vártunk. Mikor már láttuk a saját járatunkat a piros lámpa mögött, megérkezett a rettegett túristabusz és elfoglalta a miénk helyét. Mint már utaltunk rá, ez nem különösebben zavarta a 170-es vezetőjét, annál inkább minket, akik hoppon maradtunk, mivel a busz elment és nem vette fel az utasokat, köztük minket sem. Ez után viszont szerencsénk volt, mert bár a különleges tábla azt jelezte, hogy a következő busz csak 20 megálló múlva ér majd hozzánk, körülbelül 2 perc múlva már meg is érkezett. A 105-ös is hamar indult, így hipp-hopp itthon voltunk.

Hazaérve jó szokásainkhoz tartva magunkat, ettünk egy kis spagettit és Ízlések és Pofonokat néztünk.

A mikrofon nélküli kommunikáció volt a legviccesebb része az esténknek, köszönet érte Áginak :P

Ezután már csak olvastunk, meg dumáltunk jó sokáig...