Az új napot nem korai keléssel nyitottuk, mivel napi programként "csupán" a Porta di Roma meglátogatását tűztük ki. A vérmérsékletünkhöz illő tempóban elkészültünk, majd megacélozva a lelkünket, nekivágtunk a mésfél-két órás útnak. Amikor lekeeredtünk a 38-as buszról, és elsétáltunk a bevásárlóközpontig, akkor vettük csak észre, hogy az egész be van zárva. Elnézést, a mozi nyitva volt, de ezt az információt akár a hajunkra is kenhettük volna. Persze a rendszer szerint minden áldott nap nyitva van ez az átok, viszont a mi tiszteletünkre ezúttal bezárták egy vasárnapra. Így hazafelé - hogy eltereljük a figyelmünket a bennünk gyűlő haragról - Smart-számolással töltöttük az időt, ami erre gyakran megfordul az utakon. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint hogy a Porta di Romától hazáig 137-et számoltunk össze.
Itthon szokásunkhoz híven beájultunk az ágyakba a fáradtságtól, Fabio pedig ekkor lelkesen felajánlotta, hogy lévén szabadnapos, örömmel elvisz minket "uscirézni", amolyan olaszosan. Tapasztalatainkra támaszkodva, és eltunyulva egyre csak felgyülemlő alvásdeficitünktől, úgy döntöttünk, inkább maradunk a szobánkban, és kipihenjük az eseménytelen, mégis katasztrofális nap megpróbáltatásait. A hasztalan utazgatás megterhelő tud lenni, bármennyire is meglepő.
Később még sétáltunk egy sort a környéken, aztán a szokásos esti programokat sorra véve, véget vetettünk ennek a napnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése