Akklimatizáció

Korán keltünk (a mutató még át sem esett a tizenkettes másik felére), majd összekészülődtünk, hogy elinduljunk valami kávézóba reggelizni. Egészen az ajtóig el is jutottunk, amikor feltűnt, hogy hiányzik valami. Vagy valaki? Orlando eltűnt otthonról, így mi nem indulhattunk el, mert kulcsot nem adott nekünk, amivel esetleg nyitni, zárni tudnánk a bejáratot, ha a szükség úgy kívánja. A konyhában leültünk a székekre (ekkor fedeztük fel házigazdánk cirkalmasan szép betűivel írt üzenetét, miszerint nemsokára visszatér), majd megreggeliztünk (habár más háztartásokban ez inkább már ebédnek minősült volna).
Amikor Orlando végre tényleg megérkezett, felvilágosítottuk a szándékainkról, mire nagylelkűen felajánlotta a társaságát. Tulajdonképpen neki köszönhetően fedeztünk fel egy centro commercialét (bevásárlóközpontot) a közelben, ami a piedi körülbelül tíz percre van a Via Romolo Balzani 64/4-től. Találtunk is egy kávézót, mindketten megrendeltük a magunk ízlésének megfelelő kávét, aztán megkóstoltuk...
Betértünk a Primaverába, hogy megvegyük a szükséges dolgokat, vettünk feltöltőkártyát az olasz készülékhez (amivel nem kevés gond adódott), aztán hazaértünk. Otthon szenvedtünk egy sort a kártyával, ami érthetetlen módon nem akart működni, végül Orlando közbenjárásával a Media Worldben (bizony, itt így hívják) megoldódott a probléma. Ezután az utunk az A metropolitana végállomásához vezetett, ahol Orlando kitett minket, hogy világot láthassunk. Kreatívan vásároltunk egy-egy havi bérletet (természetesen diákot, mert úgy olcsóbb volt), aztán felszálltunk az első metróra, ami jött. A Fontana di Trevit megcélozva elindultunk a helyesnek vélt irányba, míg ki nem kötöttünk a Spanyol lépcsőnél, ami nem volt virágokkal feldíszítve, ahogy azt az ember elvárná a nyár kellős közepén. Ha se nyáron, de még tavasszal sincs feldíszítve, akkor azok a virágok csak pfotoshoppal kerültek oda???
Végül csak kilyukatunk a kútnál, ettünk pizzát és fagyit (szigorúan az első nap kedvéért, azóta sem csináltunk ilyesmit :P), aztán leültünk a kúthoz, és csináltunk pár fotót. Mindezek után még a Vittorio Emmanuele II.-t is láttuk (persze itt is csak véletlenül kötöttünk ki). Mivel már elég későre járt, úgy döntöttünk, ideje hazaindulni, de a metropolitana megállóját az istennek nem találtuk. Egy órás keresgélés, kérdezősködés és térképtanulmányozás után sikerült elkeveredni a Colossum melletti megállóhoz. A Terminiről meg átszálltunk a 105-ösre, amit azóta is nagy lelkesedéssel használunk minden nap (és többnyire még jó helyen is szállunk le).
Este megnéztük a Step up 2-t és az Utcai táncot, az internet problámáját is sikerült ideiglenesen orvosolni (ami azt jelenti, hogy a gépet csatlakoztattuk a kinti kábelhez, vagyis elfoglaltuk Orlando helyét).