Érkezés (3 agosto)

Ferihegy 1.
A bejáratnál találkoztunk, hatalmas csomagokkal, és a szüleinkkel (mert a testvéreinknek sokkal fontosabb dolguk akadt, mint az egy szem nővérüktől könnyes búcsút venni egy teljes hónapra). Még jóval az indulás előtt becsekkoltunk, aztán már indultunk is az idegesítő fémkapukhoz, ahol az embert agyonvizsgálják, ha véletlenül megszólal az az idióta kapu. Szerencsére ezúttal egyikünk sem csipogott be.
A váróban nem volt hely, úgyhogy elhelyezkedtünk az egyik túlárazott büfé asztalánál, ahol a kinti hőség ellenére kénytelenek voltunk pulóvert húzni. A légkondi a nyakunkba fújta Szibéria telét. Kellemes volt...
Miután végre beálhattunk a sorba, rögtön a frász kerülgetett minket, hogy a nem megfelelő poggyászok mérete után hatvan eurót kell máris a reptéren hagynunk. De nem kellett volna aggódni, tulajdonképpen meg sem nézték a kézi poggyászokat. Miközben a sorban ácsorogtunk, Orlandónak (becses házigazdánknak) írtunk egy sms-t, abban a reményben, hogy még a felszállás előtt elárulja nekünk, mi vár ránk Rómában (magyarul, hogy kijön-e értünk, vagy végig kell ráncigálni a cuccainkat a fél városon). Amikor a gépen ülve még mindig nem kaptunk választ, rá kellett jönnünk, hogy Orlando magyar számára küldtük az üzenetet, így a lezuhanást kockáztatva továbbítottuk az olasz számára is a kérdésünket.
Az út szenzációs volt. Sikerült ablak mellett helyet foglalnunk, ahonnan tökéletesen láttuk a körülöttünk elterülő fekete viharfelhőket, és a pontosan kivehető, fényes villámokat. A gép nem egyszer turbulenciába került, de szerencsésen földet értünk. Még hamarabb is, mint ahogy kellett volna. Persze azt senki sem mondta, hogy a csomagokra plusz fél órát kell várni.
Néhány telefonhívást követően végre megtaláltuk Orlandót is, így a csomagcipeléssel nem volt több gondunk. Nem úgy, mint a hazajutással. Valahogy út közben sikerült eltévednünk, nem mellesleg halálfélelmünk közepette kapaszkodtunk az ajtók kilincseibe. Orlando figyelmét eltereltük a locsogással, amiben ő is örömmel vett részt.Felcipelve a bőröndöket (hála az égnek a házban lift is van) elfoglaltuk a szobánkat, aztán kaptunk vacsorát. 1:15 környékén lefeküdtünk (ami, megjegyezném, hozzánk képest korán történt meg :P).