Barnulás (a kezdet)

Szép időnk van, nem?

És mint minden kezdet, ez sem volt zökkenőmentes. Naivan és hiszékeny kislányok módjára felkeltünk reggel, majd elindultunk a tengerpartra. Amikor már majdnem megérkeztük, szomorúan konstatáltuk, hogy a felhők nem eltűnnek, sőt, mintha egyre több gyűlne fel körülöttünk. Persze Murphy ismét kifogott rajtunk, mert ez a kedvenc időtöltése, amióta csak itt vagyunk.

Stella Polare egyébként szép hely, sokkal szebb a lido communaléja, mint Lido Centrónak, és más helyeknél (amelyeket majd csak a későbbiekben mutatunk be) meg aztán százmilliószor tisztább. A víz átlátszó, és nem is olyan hideg, a homokba kagylók fúródnak, az emberek lábai alatt halrajok úszkálnak, a parton egy csepp árnyék sincs ugyan, de 5 euroért bérelhet nyugágyat a lelkes napozó, aki irtózik a homoktól (mert nagy mennyiségben elég irtoztató, ezt mi is alátámaszthatjuk).

Időközben elkezdett csöpögni az eső (amiért külön köszönet a fentieknek, köszi fiúk), de mi hősiesen álltuk a sarat (majdnem szó szerint), és maradtunk. Eközben a parti árusok (kedvenc "cocco, fresco, cocco"-emberünkkel az élen) szüntelen lelkesedéssel próbálták ránktukmálni portékájukat és szakmai tudásukat. Egy magyar nő - aki nyilvánvalóan nem sejtette, hogy magyarok vagyunk, ennélfogva értjük, amit mond - kijelentette, hogy befeküdtün az út közepére. Egy tengerparton. Az út közepére. Elnézést, tessen már megmutatni azt az utat!

Na, ki látja az utat???

Végül hazajöttünk, elugrottunk a Primaverába, a sorbanállás közben pedig csörgött a telefon. Fabio (Orlando fia) felajánlotta, hogy menjünk el vele pizzázni, majd amolyan olaszosan uscirézni (amiről már tudjuk, mit jelent, nemde?), azonban ezen felkérésnek csak egy részét vettük örömmel, mivel már így is fáradtak és elgyötörtek voltunk a tengerparti megrázkódtatásoktól. Szóval itthon vacsoráztunk, Fabio és mi, igazi olasz pizzán nyammogva (vagyis olyan ultravékony volt a tésztája, mint a papír), aztán ismét visszavonultunk a szobánkba, hogy újabb filmekkel gazdagíthassuk a már amúgy sem sovány repertoárt.

Ismét elidőztünk az erkélyen, ahol Orlando jól ránk is ijesztett.