"Uscirézés" MAJDNEM magyar módra

Az építkezés zajai helyett ezúttal a telefon csörgésére keltünk, ami - mint végül kiderült - tulajdonképpen téves volt, vagyis egészen pontosan nem szándékos. A modern technika csodája. Még mielőtt bármi másba belefogtunk volna, elugrottunk a Primaverába, hogy megvegyük azokat a dolgokat, amiket az Auchanben nem tudnánk, mivel egy másfél órás út alatt megromlanának vagy elolvadnának. Hazajöttünk, kipakoltunk, csináltunk darált húsból és paradicsomszószból spagettit (originale :P), amit megpróbáltunk elfogyasztani ebédre, és ami még most is ott figyel a hűtőben. Legalábbis a maradék, meg amit a kutya (Trudy) nem evett meg. Amíg egyikünk esti szórakozóhelyek után kutatott, a másik kitakarította a rezidenciánkat (amire már bőven ráfért a dolog). Utána lassanként elérkezett az idő, hogy összekészülődjünk. Hosszú gatya elő, smink, fésű, csatok, fülcsik és egyéb csillivilli dolog, ami elengedhetetlen egy bulihoz, habár már nem is nagyon reménykedtünk benne, hogy sikerül nyitva találnunk bármit is. Először rossz irányba indultunk, de két kedves olasz segítségével sikerült kitalálni, merre tovább. Nem mellesleg nem kérdezték meg, hogy beszélünk-e olaszul, és ez már egyre gyakoribb jelenség. Sőt, sokan meglepődnek, hogy ha nem vagyunk olaszok, mégis hogyan beszélhetünk "cosí bene". Bizony, annak, aki nem végezte el még a liceót sem, furcsa jelenség lehet az olyasmi, mint az idegen nyelv óra. Többek között. A hely az elején elég kihalt volt, nyitás után háromnegyed órával mindössze mi voltunk a klubban, szóval tettünk egy kört, amíg beindul az élet. Éjfél felé már biztonságiak is ácsorogtak a bejáratnál, és kezdtek gyűlni az emberek. Egyóra felé kezdett tisztességes számú embertömeg hömpölyögni a táncteremben. Még az elején, amikor senki se merészkedett a táncparkettre, mi is levetettük magunkat a székekre, aztán odaült mellénk két idős pali, akik elkezdték nyomni a dumát. Mindkettő idióta volt, nem mellesleg szerintem már mérsékelten részeg is, szóval voltak különös gondolataik. Az egyik például úgy gondolta, hogy egy nyolc eurós koktél-ajándék felér egy lánykéréssel és a gyémánt gyűrűvel. Hát tévedett. Amikor ezt vele is közöltük a lányvécében (mert ez az idióta még oda is képes volt követni minket), kiöntötte a koktélt a mosdóba, majd mint aki jól végezte dolgát, elment. Szerencsére az este hátralevő részében nem láttuk többet. Ezek után nem volt semmi probléma, megismertünk néhány amerikait meg olaszt, és rájöttünk, hogy a dob-és-int valóban használható technika (nem csak a filmekben). Az éjszakai buszokat megtaláltuk, és nem is kellett olyan sokat várni rájuk. A köztes időkben pedig elénekelgettünk meg beszélgettünk, szóval ezzel nem volt baj. Az n18-as járatán voltak fura alakok, de szerencsére leépíthetőek voltak (persze csak félórányi szenvedés árán, de legalább nem lettünk szervdonorok, vagy valami ilyesmi). Orlando ismét ébren várt minket, mondván, hogy aggódott, ennek ellenére az egész este folyamán egy sms-t sem küldött, hogy megkérdezze, minden rendben van-e. De végül is mindegy, csak akkor ne szobrozzon a kanapén azt kamuzva, hogy mennyire féltett minket. Ezúttal elmaradt a filmezés (a gép egyébként is kezdi megadni magát, nem beszélve arról, hogy amint párnát ért a fejünk, mindketten álomba zuhantunk).