Stare per partire

Bár hihetetlenül hangozhat azok után, hogy hajnalban feküdtünk le, mégis gond nélkül felkeltünk még jóval dél előtt. Tojásrántottát ettünk reggelire, összekészülődtünk, ezúttal előre behűtött vízzel indultunk neki a hőségnek, az előző nap eseményeiből tanulva. A homok továbbra is forró volt, a víz már kevésbé tiszta, mint az előző alkalmakkor, a nap azonban ugyanolyan intenzíven ontotta ránk a sugarakat, mint mindig. Fájós, kipirosodott bőrünk sajogva, égve fogadta az élményt. Eldöntöttük, hogy utolsó alkalomhoz mérten, igyekszünk úgy eltölteni az időt, ahogy a legkényelmesebb számunkra. Béreltünk napozó ágyakat, így nem kellett a homokba feküdni, a hőséget azonban még így sem tudtuk végleg száműzni. Tettünk rá sikertelen kísérleteket, de végül mégis feladtuk.
Késő délután elindultunk hazafelé, újabb égési sérülésekkel gazdagodva. A járműveken olvasgattunk, vagy beszélgettünk, ahogy épp alakult.
A Termininél megpróbáltunk kenőcsöt venni, de gondok adódtak a kártyával, amit csak nagy nehézségek árán tudtunk orvosolni.
Összepakoltuk a holmink legnagyobb részét, hogy másnap már csak a maradékot kelljen valahogy beszuszakolni a bőröndökbe. Ettől persze rögtön ránk tört a búcsúzhatnék hangulata.
Vegyes érzelmekkel eltelve ültünk ki az erkélyre még egy utolsó csevej erejéig, aztán kimerülten feküdtünk le, hogy utolsó római éjszakánk legnagyobb részét alvással töltsük el. Kivételesen.